APA II.

                                  „A kutató szellem, mindennel bátran szembe néz.

                                  Még Isten  örvényeivel is.”  – Szent Pál apostol.

                                  „Mindenről lemondtam, mindent elengedtem, elbocsátottam

                                  és megbocsátottam. Csak a felelősségeket tartottam meg.”

                                                                           (A szerző)

     Amennyiben jó asztrológus akar lenni valaki, az első dolog, amit legfőképpen meg kell tennie, az a végleges és visszavonhatatlan lemondás arról, hogy önmagát valamilyen különleges személyiségnek, vagy rendkívüli „asztrológiai” esetnek, ne adj Isten, kiválasztott szellemiségnek tekintse. A legtöbb és a leglényegesebb szakmai tudásunkat, vagyis azt a tudást, amitől végül is hitelesek, tehát megbízható szakemberek leszünk, a saját karma-feldolgozási - feloldási tapasztalatainkból, vagyis a karmikus (személyes) nehézségeink legyőzéséből szerezhetjük meg. Vagyis a negatív karmikus tulajdonságainknak és késztetéseinknek a mély-bányafúrások segítségével történő felszínre hozásával és ezeknek a külső történésekkel való összevetésével szilárdíthatjuk meg azt a szakmai tudásunkat, amely segítségével mások számára – a rendelőink számára – jó vezetőkké válhatunk a karma-labirintusukból való kiszabadulásban. Mert ami velem, mint felnőtt személlyel, egy adott időkörülményben történik, egészen biztos, hogy minimum egy milliárd emberrel is megtörténik, még akkor is, ha olyan jelentéktelen mértékben, hogy ennek az egymilliárdnak csak a fele szerez konkrét benyomást és tudomást a történésről. Hogy a történések igazi okairól ne is beszéljek.

     De azon túl, ami velem, mint kényszerből elvált, több gyermekes férfivel keleteurópában történik, egy adott időkeretben és ennek megfelelő időminőségben, már egészen biztos, hogy minimum tíz millió, hasonló helyzetű férfival megtörténik a földön. Az teljesen más kérdés, hogy ezt esetleg csak hét millió reagálja le valamennyire is normálisan, és az megint más, hogy hány százaléka tudatosítja is magában egyáltalán, hogy mi történik. Na most már, ha szűkítünk egy kicsit a körön és azt mondjuk, hogy az, ami velem, kényszerből elvált, és a gyermekeinek egy részét, a gyermekek szenvedésével szemben őshüllői közömbösséggel viseltető volt-feleségénél tudó, vagyis a gyermekek egy része jóléte miatt a mindent a maga önző érzéseinek, érzelmeinek és ezeknek megfelelő céljainak alárendelő volt-feleséggel küszködő férfivel, a keleteurópai tradícióknak megfelelő, erkölcsi kultúrkörben történik, egy bizonyos spirituális erőminőség által uralt, befolyásolt és jellemzett időszakaszban, az egészen biztos, hogy megtörténik még minimum egy millió, hasonló helyzetben levő férfival. Ekkor tehát, az én ügyemen végig haladva, azt teljes metafizikai mélységében átvilágítva, már olyan rendezett tudásra alapozott kauzális információrendszerre tehetek szert, amellyel, szélsőséges - ideális esetben, nem csak ennek az egy millió férfinak tudnék segíteni, de azoknak a nőknek is, akik velük együtt élnek, esetleg második feleségként, vagy élettársként, vagy más jellegű kapcsolatban élnek együtt az ilyen, tehát a nem nála levő gyermekei jóléte miatt a volt feleséggel háborúzni kénytelen férfival, gyermekei negatív állapota miatt szenvedő apával. És természetesen, ha csak áttételesen is, de probléma-feltárásaimmal, amennyiben ezek eljuthatnának a megfelelő személyekhez, segíthetném az ilyen kijátszott apákkal együtt élő gyermekeket, illetve azokat a gyermekeket, akikért e férfiak szélmalomharcot kénytelenek vívni, mivel nekik nem közömbös sem a gyermekeik szenvedése, sem a gyermekeik jövője, és az apai felelősségüket olyan mértékben élik át, mint én, miközben ebben a felelősség-gyakorlásban a társadalmi méretű női korrupció és apa-ellenesség lépten nyomon meggátolja őket.

Kell-e módosítani a sorsképleteket a precessziós eltolódás miatt?

       Egy régi (És az utólag több rendben gyakorlati – egészségi, párkapcsolati és sorsrendezési! - hasznot hozó horoszkópértelmezésemért hálás.) ügyfelem arra kért, hogy fejtsem ki, lehetőleg minél racionálisabban azt, hogy mi is az igazság azzal a „tudományos” feltételezéssel kapcsolatosan, hogy a föld precessziós mozgása miatt, az asztrológia állításai nem érvényesek. Illetve, hogy a klasszikus konstelláció-sorrendhez viszonyítva, másképp érvényesek. Tudniillik, a föld precessziós mozgása miatt, a konstellációk úgymond eltolódnak a földi időszámítási és évszakváltási időpontokhoz viszonyítva, és pl. minden 2650 év után, egy más (A konstellációk ismert, klasszikus sorrendiségével ellentétes irányban soron következő) konstelláció jelenik meg az égbolton pl. a tavaszi napéjegyenlőség idején. Ezért, azok a személyek, akiknek az asztrológiáról a bolygóknak és a konstellációknak a misztikus, vagy természeti „hatása” jut eszébe, és nem az egyetemes létezés analógia-törvényének a következményei, különböző elméleteket kezdtek gyártani arról, hogy a klasszikus asztrológia állításai érvénytelenek. Értesüléseim szerint, még egy magát asztrológusnak nevező személy is akadt Budapesten, aki előadásokat tart a témában, azt magyarázván, hogy miféle kacifántos eljárások bevezetése szükséges ahhoz, hogy a földi évszakoknak, illetve hónap-jellegeknek megfelelő „reális” sorsképleteket kapjunk.

       A volt-feleségem következő írása azért nemekült meg, az www.astrologos.ro c.portálunkon indított, és a véletllen-letörlése időpontjaig a leg nagyobb népszerűségnek örvendő "Napba, vagy vétekbe öltözött" c. alrovatnak az éterben való eltűnéséből, hogy korábban ide adta nekem az írás szövegét javítás céljából. Azért közlöm most itt, mert sok kételkedő, habozó, tisztességemben, emberi gerincességemben és szakemberi hitelességmben hibbi vágyó, de - a volt feleségem másodszori és az elsőnél még váratlanabb család-elhagyása miatt - még sem merő olvasómnak, aki nem követte az www.astrologos.ro c. portálunkon az elsősorban engem értetlenül hagyó második családelhagyás lehetséges okairól szóló asztrológiai - metafizikai értelmezéseket, lehetőséget kaphat ez által, hogy elhihesse azt, ami számomra nyilvánvaló. semmi olyat nem tettem sem az együtt töltött tíz év alatt, sem az azt követő utolsó tíz hónapos csalálád őőjra egyesülés alatt, ami Kozma Emőke, tudatos asztrológusnak ezt, a végleges válás melletti döntését racionálisan és metafizikailag indokolná:  

Kozma Emőke:            Szexualitás, szerelem, párkapcsolat

           Tökéletes megfelelés van aközött, hogy milyen spirituális-kauzális sorsfeladat-csomaggal születik valaki és hogy milyen lelki-szellemi struktúrával, milyen neveltetéssel, milyen gyermekkorral, milyen életkörülményekkel rendelkezik az illető szülött. Mivel a személyes életpéldákkal nem kellőképpen alátámasztott elméletek, vagy a rossz összefüggésekkel és erőltetetten társított általánosításokkal illusztrált, de a kauzális-asztrológia lényegi összefüggései nélkül, könnyen sikamlós, szirupos melodrámába csúszhatna át ez, a családi élet szempontjából talán egyik legfontosabb téma, ezért ismét visszatérnék a saját személyi horoszkópomból kiolvasható sorsprogramom, annak fizikai vetületei, vagyis a származásom, a gyermekkorom, a neveltetésem, természeti- karmikus alap-meghatározottságaim és a hozzájuk kapcsolódó verbális-fizikai megnyilvánulásaim, szokásaim, morális-szellemi alapállásom, érzés- és gondolatvilágom közötti megfelelésekre. Annak érdekében próbálom felvállalni ezt a nagyon is fájdalmas élveboncolást, hogy találjak magamban  és az életemben valamit, amiért érdemes tovább küzdeni, önuralmat, hibabelátást gyakorolni a bennem lévő sátáni erőkkel, a teremtés és a megváltás ellen munkálkodó negatív életképzeletemmel, az általam megtestesített destruktív, megváltás-ellenes szellemmel. Valamit, amitől értelmessé válhatna az életem és gyermekeim, mindenekelőtt a gondozásomban lévő két kislányom egészségét, jólétét, boldogságát visszaadhatnám, megőrizhetném.

A rejtőzködő Kozma Szilárdnak, a becsületes munkakerülő székely és titkos SRI – ügynök általi leleplezése.

     Szinte egy éve annak, hogy Paksi Zoltán hozzám Pesti asztrológus fordult egy tisztázandó elvi kérdéssel (Amiről aztán, egyet ismerkedve - leveleztünk Paksival, de kérésére kitöröltem ezt a tanulságos levélváltást Logos-ról..), amit, furcsa módon Paksi azzal a kérdésével is megvastagított (megfejelt), hogy mit szólok egy bizonyos rólam szóló íráshoz, amit egy olyan link alatt találhattam meg, amit ő a levelében elküldött.

    Miután felfedeztem ennek a magát, rövidítve is "vallásosan -székely anarchista prófétának" megnevező fél-kopasz csodabogárnak (egyszerűbben: hülyének...) az internetes "írói" tevékenységét, csak azt tudom mindenkinek mondani, aki erre az állítólag rólam szóló írásra azóta rá kérdez (Pl. Szabó Linda), mint amit a tavaly is mondhattam volna, személyi becsületszavamra, ti., hogy ezzel az idiótával én soha az életemben - legalább is józanul! - nem váltottam egyetlen egy szót sem, nem, hogy a családom körébe valaha is beengedtem volna ilyen "misztikus - anarchistát".   

    Ugyanakkor, ezzel az írás-összeállításommal meg szeretném Paksitól kérdezni, hogy komoly férfiként, hogy a csodába gondolhatta nem azt, hogy én asztrológusként beteg emberek (főként elmebetegek!) gyógyításával foglalkozom, hanem azt, hogy érdemes komolyan venni olyan személyeket, akik magukat Pulinak nevezik, és a következőképpen írnak magukról (így mutatkoznak be):  

"Nagy Attila Puli

http://www.scribd.com/doc/16546557/Memoar-Kozma-Szilard-asztrologus-feleltlensege-egy-beteggel-szemben

Profile

              Név:

    Nagy Attila (Puli)

 Occupation (foglalkozása):

    A vallásos és a székely nemzeti anarchizmus prófétája.

Interests (érdeklődési kör):

    vallásos anarchizmus, misztika, vallás, spiritualitas"

Ez már önmagában is jó biztató egy kis olvasmányélményhez, nem? Nosza gyorsan fogjatok bele, ígérem, hogy nem fogtok csalatkozni. Mondom én: minőség garantálva.

-----------------------------------------------------------------------------

Puli egyébként a román jassznyelvben közelít a mi fütyükénkhez, illetve a köcsögünkhöz. (Pulică frînaru = Fékező fütyüke)

Hermes Trismegistos

Tabula Smaragdina

Való, hazugság nélküli, biztos és igaz. Hogy mindaz, ami van az, az Egy varázslatos erejéből született.

Ezért, ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van és ami fent    

van, ugyanaz, mint ami lent van. Ez, amit tudnod kell, hogy az Egy varázslatát beteljesítsd.

Apja a Nap, anyja a Hold, a szél táplálta, a föld hordozta a méhében.

Válaszd szét a finomat a durvától, a könnyűt a nehéztől, hittel, szenvedéllyel, hogy az Egy varázslatát végre hajtsd.

A földből az égbe száll és az égből a földre vissza.

Az alsó és a felső erőket magába szívja.

Ereje tökéletes lesz, ha a földre vissza fordul.

Ez az átvitel varázslata és ennek ez a módja. Ez a Theleszma.

Ez minden erőben az erőnek, az ereje.

Amikor ezt megérted, előled minden sötétség kitér.

Azért hívnak engem Hermész Triszmegisztosznak, mert a valóság mindhárom területe az enyém.

Amit a nap műveleteiről mondtam, befejeztem.

Dénes Albert:

                                                   A Táltos Bolond-ról.

            Nem lenne helyénvaló olyan állítást tenni, mint például, hogy Kozma Szilárd „A Táltos Bolond” című regénye egy kiemelkedő irodalmi műalkotás. Mert bár ilyesmiről, mármint egy bizonyos értelemben vett kiemelkedésről van szó, mégis sokkal jobb, ha inkább a kiemelkedő vonásokat próbáljuk megfoghatóvá tenni, mintsem merőben állítani a mű kiemelkedő mivoltát.

            Az biztos, hogy aki kritikai irányulással közelít e mű felé, megtapasztalhatja kritikai készletének elégtelenségét, indokoltan esik gondolkodóba, mert az eddigiekben általában kisebb-nagyobb hiányosságokkal, de mégis sikeresnek mondható értelmezési stratégiák itt erőtlenné válnak.

            Még az is csak féligazság, hogy a regény mondanivalójának ereje abban áll, hogy az író felbolygatja az íráshoz és az olvasáshoz való viszonyt, mint ahogy felbolygatja a történetmondáshoz és egyáltalán magához az irodalomhoz való viszonyt is. Féligazság, mert innen már nem származik olyannyira különleges erő, már csak azért sem, mert az „irodalmiságra” való rákérdezés korábban megtörtént, és pontosan magán az irodalmon belül (is). A probléma csak az maradt, hogy akik –egyébként joggal- felbolygatták az „irodalmiság” kérdését, nem igazán, azaz inkább igazán nem tudtak választ adni azokra a kérdésekre, amelyek felmerültek a leleplezett „pszeudosz” oszladozó ködéből. Így esetleg megnyugtatták magukat és másokat azzal, hogy „hát mi már csak mindig kérdezünk...”

            Az igazi erő K. Szilárd regényéből inkább onnan ered, hogy a leleplezett „irodalmi illúzió”-n túli komoly kérdéseket „meglepő” magabiztossággal kezeli a regény megfelelő szöveghelyein.

            Amint elkezdjük olvasni a regényt és amint haladunk egy életrajzi séma szerint megkomponált, nyelvezetében fordulatos és leleményes gondolatmezőben, nincs is különösebb feladatunk annál, hogy az olvasásnak megfelelő kényelmes körülményeket biztosítva, mondjuk fotelben ülve és egy másik székre tett, kinyújtott lábakkal „szárnyaljunk” a sorok mentén.