A Hamvas Béla által leírt és összegezett metafizikai irányelvek szerint gyakorolt asztrológiai tapasztalataim által bátorítva, valamint a saját élettapasztalataim alapján (életem reális eredményeinek az alapján), a valóság által felmutatott reális tényeknek az alapján), mindenféle keleti, vagy nyugati miszticizmussal szembeszegülve, egyre mélyebben kezdtem behatolni a létnek és a teremtésnek (metafizikának) azokra a területeire, amelyeken tudomásom szerint senki nem járt. Ezek a spirituális és kauzális igazságkeresési kutatások, elsősorban az újszülött csecsemők által a szüleiktől örökölt, különböző életfeladatokat tartalmazó (azokat magukban rejtő-hordozó) spirituális programoknak és a generációkon átívelő, anyáról utódra származó spirituális memóriának a felfedezéséhez vezetett.

Ezekhez a metafizikai elfedezésekhez a reinkarnáció tévképzetétől való végeleges megszabadulás után és az első gyermekünknek a “vad” természetben (a Hargita hegység egyik, Csíkszentkirály fölötti erdejében), minden orvosi felügyeletet nélkülöző, csodálatos születését előkészítve, elősegítve és végigkövetve jutottam el.  A feleségem bátor tette által előállt új élethelyzetek és első gyermekünk horoszkópjának a kauzális értelmezési kísérlete közben jutottam el tehát, arra a fontos következtetésre, hogy azokat a negatív szellemi programokat, amelyeknek a nem(!) ismerete következtében elkövetjük az életünk nagy tévedéseit és amelyek következtében, nem csak hogy boldogtalanná válunk, de a krónikussá és végül halálossá váló betegségeinket is, a szó szoros értelmében “legyártjuk” a magunk számára éveken át, az anyai ági ősszüleinktől (anyai üknagyanyáinktól és dédnagyanyáinktól) örököljük. A kezdeti sejtéseimet igazoló felfedezéseimre támaszkodó meggyőződésemben, mára megerősített a baráti körömben és a családomban megismétlődő, orvos nélküli egészséges gyermek szülések, majd a gyermekek egészséges és harmonikus növekedése – sőt, azok orvosi kezelést ritkán igénylő, szokványos (hűlések), de enyhe betegségek szellemi okainak a megfigyelése, valamint a segítségért: asztrológusi tanácsért hozzám forduló személyek gyermekeinek az én gyermekeim aprócska hűléseinél sokkal nehezebb, súlyosabb és “furcsább” (pl. éjszakai ágyba vizelés) betegségek rejtett okainak a felfedezése és feltárása is.

A spirituális memória

A hozzám asztrológusi tanácsadásért és személyi sorsprogram feltárásért forduló szülők és azok gyermekei horoszkópjának a metafizikai értelmezése, valamint a mi saját gyermekeink és közöttünk létező, de főként a feleségem (Emőke) és a gyermekeink közötti láthatatlan szellemi kapcsolatok minőségének a megfigyelése közben jutottam el a generációk közti, a generációkon átívelő spirituális memória létezésének a felfedezéséhez. Ez, a generációkon átnyúló - nem tudatos, tehát nem történeti-kulturális: nem írott krónikák és emlékek és nem szájhagyomány útján terjedő! - spirituális memória felfedezése azért fontos, mert a hatáskörébe tartozik az egész evolúció és az egész életünk és sorsunk. A biológiai - fiziológiai - genetikai örökségünk mindössze leképezi, megtestesíti ezt, a spirituális memória útján az utódokra háruló szellemi örökséget.

A szellemi sors-programok viszont megszakadnak a fiú utóddokkal, mert az apa nem adhatja át ezeket a finom, spirituális programokat a gyermekeinek, mivel a spirituális memória csak a női - anyai ágon működik egyértelmű határozottsággal. Ennek a metafizikai magyarázata nagyon egyszerű: nem a férfiben fogan meg a magzat és nem ő érleli ki a magzatot kilenc hónapig a testében (és ezáltal a lelkében és szellemében), nem ő befolyásolja folyamatosan annak a finom struktúráit, rá gondolva és vele együtt érezve, intenzíven róla képzelegve még álmában is. És ugyanakkor az anyát is épp így vonta köré spirituális fluidumával: álmaival, képzelgéseivel, reményeivel, valamint félelmeivel, és szorongásaival, így befolyásolta akarva - akaratlanul magzat korában spirituálisan, szellemileg és lelkileg az ő édesanyja, így oltotta be a valamikori magzat szellemét az ő anyai idea-világával, annak finom természetével és tulajdonságaival az anyja, vagyis a magzatnak a nagyanyja, mint a jelen magzatot a jelenben anyává váló valamikori lány magzat. De amennyiben csupán a biológiai tényeket is vesszük alapul, kiderül, hogy az anyaméhben fejlődő lány utódokban a női petesejtek már az magzati lét első hónapjaiban kialakulnak a fejlődő magzat petefészkében és a lány babák már kész petesejt állománnyal születnek a világra úgy, hogy a születésük után több petesejtjük nem is jön létre, hanem ezekből inkább több elhal miközben a gyermek felnőtté válik.

Vagyis, amennyiben az anyaméhben fejlődő, életre készülődő lány-magzatnak a jövendő utódaira gondolunk, kiderül, hogy ezeknek a lehetséges jövendő utódoknak az életadó petesejt-csiráihoz még a nagymama szervezete szállítja és szolgálja a kialakuláshoz - fejlődéséhez szükséges alapsejteket és a sejtfejlődéshez szükséges anyagot - ami természetesen át van itatódva az anya és a nagyanya sajátos spirituális struktúrájával. Magyarán: az a női petesejt-csira, amely az én biológiai lényem alapját képezi, már a nagymamámban magzatként érlelődő édesanyám petefészkében alakult ki és vívta meg a harcát a fennmaradásáért a többi, elhalásra ítélt petesejt-csirával szemben, amikor még talán a fiatal nagyanyámnak eszébe sem jutott, hogy neki valamikor unokái is lesznek. És így tovább: az én jövendő unokáim biológiai lét-alapját képező petesejt-csirák, öt és másfél évvel ezelőtt, már magzat korukban: Emőkében alakultak ki a most járni tanuló (Etelka), és az önállóan szaladgáló, számolni tanuló (Medárda) gyermekeink magzatkori petefészkében! Természetes tehát, hogy ezek az unokák inkább az Emőke anyai ági szellemisége által lesznek átszőve, az ő anyai ági vonalán örökölt spirituális programoknak lesznek a megtestesülései és hordozói, mint az általam örökölteknek, vagy a jövendő vejeim által örökölt spirituális fejlődési élet-programoknak. Hiszen a férfiak nyüzsgő, petesejt-termékenyítő hím ivarsejtjei állandóan, minden mag- kilövellés után újratermelődve teljesen kicserélődnek. Vagyis ha nem is a pillanatnyi, de mindenképp csak az időszaki lelki és spirituális állapotaink által és jóval kevesebb hatást gyakorló személyes szellemi erővel lehetnek meghatározódva (programozva), a férfi ivarsejtek mint a nők petesejtjei. Sőt! A biológia már azt is kiderítette, hogy az X rendszerű kromoszómák túlsúlya (nagyobb száma és nagyobb ereje) miatt, inkább nőn nemű embriónak, mint androgyn lénynek indultunk mindannyian az anyánk méhfalán történő megkapaszkodás után, attól függetlenül, hogy az anyánk petesejtje X, vagy Y kromoszómát tartalmazó apai ivarsejtet fogadott be magába, egyelőre még a misztikusok által is megfejtetlen isteni logika szerint, és csak nyolc hetes korunkban dől el, hogy a hím ivarszerveink fejlődnek-e tovább a női ivarszerv csiráink elsorvadásának az árán, vagy a női ivarszervek fejlődnek tovább? Genetikailag (a spirituális magyarázatot most elhalasztom, de valamikor majd ezt is ismertetem) ezért lehetséges, hogy olyan Y kromoszómával rendelkező nők is szülessenek, akik nemi hovatartozásuk szerint ugyan teljes lényükben nők, de mivel petefészkük és méhük nincs, magzatfoganásra és gyermekszülésre képtelenek.

A nő intim földrajza című könyvében, Natali Aninger, saját bevallása szerint feminista biológus plasztikusan és mindenki számára érthető nyelven leírja azt a biológiai folyamatot, amelynek során az Y kromoszómával rendelkező magzatok férfi nemi jellege és ivarszervei kialakulásának egy bizonyos fázisában történő rendellenes blokációja miatt, a természet tovább végzi a dolgát és női lényt produkál a rendelkezésére álló, korábban kialakult női ivarszervcsirák tovább fejlesztése segítségével. Azt, hogy a szerző feminista, azért tartom fontosnak megjegyezni, hogy amennyiben valamely olvasómnak a kezébe kerül a könyv, nehogy csalódottan arra gondoljon, hogy hagytam magam befolyásolni egy feminista által és egy egész metafizikai elméletet építettem annak az érzékelhetően elfogult, a társadalmi női egyenlőtlenség ellen a tudományos bizonyítékok segítségével harcoló és az ostoba férfi elsődlegesség primitív eszméivel szemben a semmivel sem értelmesebb női elsődlegesség eszméjét a modern és a psoztmodern civilizációba bevezetni és meghónosítani törekvő biológus eszmefuttatásaira. Erről szó sincs, de tény, hogy a nőnek és az anyának, illetve a női princípiumnak mint teremtési ősalapnak és ősmatricának a biológiai bizonyítékainak a felsorolása által, Natalie Anger, aki mit sem tud a spirituális memóriáról és az anyai ágon öröklött spirituális programokról, és aki a szintetikus biológiai ismeretei segítségével sem képes olyan egészséges életet folytatni mint én és a baráti köröm a szellemtudományi ismereteink gyakorlati alkalmazásával, a világranglistán vezető és számos nyelvre lefordított vaskos és tudományosan is helytálló következtetéseket közlő könyvével bebizonyította azt, amit én a spirituális dimenziók szintjén öt évvel korábban felfedeztem. Abból, amit az öröklés - öröklődés szemszögéből logikusan ki lehet következtetni tehát, teljes mértékben el tudom fogadni a Natalie Anger bizonyítékait és a nőre vagyis az anyára, mint elsődlegesen meghatározó élet- és léttényezőre vonatkozó következtetéseit. Csupán azt hiányolom tőle, hogy a feminista elfogultsága miatt megelégszik az elsődlegesség tudományos bizonyításával - olyannyira, hogy még a Lilith (lásd más munkáimban részletesen kifejtve) létezésének a tényét is a női princípium elsődlegessége bizonyítékának véli és elmulasztja levonni a, világra szólóan jelentős felfedezésének a legfontosabb következtetését. Ti., a tudományosan valamelyest is felvilágosult nőknek - a jövendő anyáknak! - a felmérhetetlen és személyes(!) felelősségét az ép és egészséges, illetve az egészségtelen és a fogyatékos, vagy a torzszülött utódok foganásában, kihordásában és megszülésében, vagyis az utódoknak a harmonikusan strukturált spirituális élet-programokkal (anyai örökséggel) való ellátásban! Abban, hogy annak az okát és a felelősségét, hogy miért veszítik el ma a civilizált nők a magzatfoganási és gyermekszülési képességüket, nem a külső tényezőkben (pl. környezetszennyezés), hanem a tudományos okoskodás és materialista szűklátókörűség által megzavart modern nők képzeletének a rejtetten természetellenes és gyermek-ellenes jellegében látja és láttatja.

Persze, az is tagadhatatlan, hogy az apa is át tud adni ilyen programokat a (jó, vagy rossz, illetve következetes, vagy zavaros) neveléssel, a (pozitív, vagy negatív) egyéni példával, az általa bevezetett, vagy a szüleitől átvett, hasonló családi szokásokkal, de ezek a (a személyi horoszkópokban meg sem jelenő!) nevelés és tanítás útján keletkező pszichikai és mentális szokások (programok) nem annyira mélyek, nem annyira rejtettek és nem annyira megváltoztathatatlanok mint amennyire mélyen rejtettek és meghatározóak az egyén kauzális struktúráiba rejtett, anyai ági szellemi örökségek.

A betegséghajlamot okozó, életellenes (romboló) szellemi programok úgy keletkeznek és akkor implantálódnak egy-egy gyermeki magzatot létrehívó kauzális szellemi struktúrába, hogy a foganás előtt és a foganás időszakában a jövendő gyermek édesanyja, valamilyen okból kifolyólag erősen megbánja azt, hogy a korábbi gyermekeit megszülte (többnyire az anyának a gyermek apjára, annak a szüleire, vagy a saját szüleire való fojtott haragvás, neheztelés, vagy egyszerűen az anyának a más jellegű, például az anyagi szűkösség miatt keletkező csendes, de huzamos sors-neheztelése miatt, de lehet ez a megbánási és neheztelési ok például a személyi vágyak és ambíciók kibontakozási lehetőségének az elvesztéséből következő sors-neheztelés is) és ha ezek a kívül érzékelhetetlen, de belül intenzíven és huzamosan (folyamatosan, vagy alkalomszerűen) átélt ellenséges érzések-gondolatok, negatív és ellenséges sors-képzetek behatolnak az anya finomabb szellemi struktúráiba. Ilyen romboló programok keletkeznek például a jövendő anyákban a felnőtt gyermek és az idős szülő között történő “nyilvános” kiátkozások alkalmával is, de az örökletes romboló szellemi programok akkor is létrejönnek, ha a keletkezésük oka a külvilág, vagy épp az azt létrehozó-elindító anya számára sem nyilvánvaló. Romboló programok keletkeznek az ismételt művi abortuszok esetében is, vagy akkor is, ha a rendszeres szexuális életet folytató jövendő anya sok éven át védekezik a gyermekáldás ellen, lehet a védekezési módszer akár a legszelídebb fajta is.

Amennyiben egy ilyen életellenes program kialakulása után fiúgyermek születik, mindössze neki kell elviselni a depresszióra, irracionális agresszivitásra és súlyosabb esetekben az öngyilkosságra való hajlamban, valamint a gyakori balesetezésre, illetve a gyomorbántalmakra és here bántalmakra és fejfájásra, illetve a here- és fejsérülésre való hajlamok következményeit. A szellemi sors-program viszont megszakad a fiú utóddal, mert az apa nem adhatja át ezeket a finom, spirituális programokat a gyermekeinek, hiszen nem benne fogan meg a magzat és nem ő érleli ki a magzatot kilenc hónapig a testében (és ezáltal a lelkében), nem ő befolyásolja annak a finom struktúráit rá gondolva és vele együtt érezve, intenzíven róla képzelegve még álmában is. Persze, tagadhatatlan, hogy az apa is át tud adni ilyen programokat a neveléssel, egyéni példával, az általa instaurált, vagy a szüleitől átvett, hasonló családi szokásokkal, de ezek a (a személyi horoszkópokban meg sem jelenő!) nevelés és tanítás útján keletkező pszichikai és mentális szokások (programok) nem annyira rejtettek és nem megváltoztathatatlanok, mint amennyire mélyen rejtettek és meghatározóak az egyén kauzális struktúráiba rejtett, anyai ági szellemi örökségek. (“Hej, regő, regő rejtem!”)

Amennyiben lánygyermek születik e programokkal a tudattalanjában, az életadó (reprodukciós-szaporodási) és tápláló jellegzetes női szervek betegséghajlamaival együtt, a fent leírt hajlamok – persze, a herebántalmak kivételével – ugyancsak öröklődnek, de a program nem oldódik fel, csak tudatos spirituális törekvések (tudatosan felvállalt és örömteli átélések közben kiteljesített családanyai életfeladatok átélése) segítségével. Amennyiben ez a feloldás nem történik meg – és a horoszkóp segítségével történő sorsfeltárás nélkül nem történhet meg! – akkor nem csak hogy a fent leírt betegség és balesethajlamok válnak reális betegségekké a rákos daganat képződésekig és az életveszélyes balesetek bekövetkezéséig elmenően, de amennyiben a programhordó felnőtté vált lánygyermekek további gyermekeket, illetve gyermeket (mert többnyire csak egykét!) vállalnak, azok is öröklik a nagyanya által létrehozott és az anya által fel nem oldott romboló programokat. Persze, nem csak romboló és negatív jellegű kauzális programokkal rendelkezünk, de az én kutatásaimnak és felfedezéseimnek a tárgyát nem a tehetségek, a zsenialitás és más különleges képességek kimutathatósága képezi, mert a saját példámból is kiindulva, meg vagyok arról győződve, hogy a tehetségeinkkel és rendkívüli képességeinkkel nem sokra megyünk, sőt: többnyire azok is csak a sorsunk elrontását szolgálják (és erre nem csak a világtörténelem számos elrontott sorsú, vagy korán elhunyt zsenije és tehetsége a példa, de számos példaértékű élet-történetet találunk a közvetlen környezetünkben is!) amennyiben a negatív programok és a zavaros, vagy obskúrus szellemi nevelés hatása erősebb azoknál és tehetségünkkel együtt, az egyik betegségtől a másik szerencsétlen sors-helyzetig támolyogva vagyunk kénytelenek élni.

Mivel nem az anyag hozza létre a szellemet, hanem a teremtő szellemi struktúrák hívják létre az anyagi formákat (pontosabban: az energiának azt az állapotát, amely számunkra a szilárd anyag benyomását kelti), ugyanezek a szellemi struktúrák képesek a zavart anyagi struktúrák helyrehozására is. Ez a szellemi-lelki gyógyulásokat követő fizikai gyógyulásnak az alapja, feltétele illetve magyarázata is. A genetika által felfedezett egyéni és családi génállományunk (az ún. géntérképünk) kevésbé határozza meg az életünket és a sorsunkat, mint a spirituális programok és mind faji sajátosságaiban, mind egyéni és társadalmi árnyalataiban követik ezeket a kauzális és spirituális programokat és azokat is testesítik meg. De pontosan azért mert nem az anyag határozza meg a szellemet, hanem a szellem az anyagot, a genetikai programok (genetikai meghatározódások) általi természeti meghatározódások feloldhatók, meghaladhatók és megváltoztathatók az örökölt spirituális programok megváltoztatása által, persze anélkül, hogy például a faji sajátosságokat hordozó alapstruktúrákat megváltoztathatnánk. Erre a legegyszerűbb példát a feleségem szolgáltatta, aki orvosok és szövődmények nélkül, könnyedén szülte meg gyermekeit és szoptatta azokat egy évig, annak ellenére, hogy az ő nagymamája sem szült könnyen és az édesanyja irtózatos kínok között hozta őt a világra, nem tudván szoptatni sem őt, sem a testvéreit néhány hétnél tovább. Ráadásul a feleségem mindkét – különböző apától született – testvére testi malformációval született a világra. A feleségem kéz ujjperecei is aránytalanok és a mi gyermekeink is azokat az (ép és egészséges!) ujjaikat szopják rendületlenül és tévedhetetlenül, amely két ujjal összenőve született a világra a velük egykorú “nagybácsi”. Gondolom, az én erős betegség-hajlamaim és gyermekkori, fiatalkori betegségeimnek a meghaladásán kívül, ennél beszédesebb példa nem kell a genetikai meghatározódásoknak a szellemi feloldási és meghaladási lehetőségére.

Miután a negatív örökletes programok természetét és egyénenként változó jellegét részletesen feltárjuk a személyi horoszkópok segítségével, nem csak a várandós nők válnak képessé újra egészséges magzatokat foganni, a várandóssági állapotot egészségesen és szövődmények nélkül (áldásként: boldogan) végigélni, egy könnyű szüléssel a folyamatot lezárni és egy új fejezetet: egy új, egészségben növekvő személy életregényének az első fejezetét megnyitni, mint az én feleségem, hanem még az olyan, negyven éves korukat meghaladó és gyermekkoruk, majd az érett felnőtti életük felét végig betegeskedő személyek is mint én, nem az öregkori lassú sorvadás gondolatával kell megbarátkozzanak az ötvenedik évük betöltése után, hanem, amiként azt Jézus is mondja, elnyerhetik az egészségüket, életerejüket és kreatív rugalmasságukat. Én legalábbis, aki kimondottan beteges személynek születtem a világra, és a genetikai örökségem szerint is a lehető legrosszabb életprogramokat örököltem, miután végig betegeskedtem a gyermekkoromat és a harminc és negyven éves korom közötti évtizedet, ezeknek a dédnagyanyámig (aki egy halott gyermeket szült a világra és akinek két gyermeke halt meg, mielőtt megszülte volna a nagyanyámat, aki viszont hatvan éves korában végbélrákban távozott az élők világából, hátrahagyván két, ugyancsak számtalan betegség által gyötört gyermeket) visszakövethető életellenes programjaimnak a feltárása után, nem csak, hogy megszűntem a korházak és az orvosi kabinetek gyakori vendége lenni, hanem korábbi gyenge állapotaimat meghaladva (szellemileg és fizikailag teljesen feltámadva), 49 éves koromban, két aprógyermekes apaként, megszereztem a karate mesteri fokozatomat és egészségesebb és erősebb vagyok mint életem bármely periódusában.

Ezeknek, az ipari civilizáció társadalmaiban egyre erősödő, a szülőanyák által a gyermekeiknek átadott, majd a gyermekekből felnőtté-anyává váló lánygyermekek által tovább adott, anyasággal-gyermekvállalással kapcsolatos negatív szellemi programoknak (asztrológiailag a Hold által megtestesített természeti teremtői őserővel: az anyaság ősi motívumával szemben, egészen pontosan: a civilizált embernek a Hold által megtestesített teremtői – anyai! – őserővel szemben felvett általános negatív magatartás következtében, a civilizációban állandósult élet- és gyermekellenes szellemi programoknak) az asztrológia segítségével történő kimutatási és pontos meghatározási lehetőségének a jelentősége egyelőre felmérhetetlen. Mivel ez a szellemi motívum a Rák csillagkép által megtestesített spirituális erőtérhez tartozik, nem csak a nők gyermekszülő-gyermektápláló szerveit támadják meg egyre sűrűbben és végzetesen a megfelelő betegségek, azon tudományosan felvilágosult hölgyek esetében, akik tovább súlyosbítják az ősanyáik szellemi tévedését és nyíltan szembeszegülnek a gyermekáldással, vagy, még önmaguknak sem bevallva az igazi okokat (rendszerint a gyermekáldástól való irracionális félelmet), mindenféle ürügyre (többnyire külső okokra: karrier-alakítási, vagy jobb anyagi feltételek hiányára) hivatkozva, a végletekig kitolják a gyermekvállalást (és a rendszerint egyetlen gyermekük vállalását) az időben, hanem a Rákhoz tartozó más szerveket is, mint például a gyomor, vagy a hasnyálmirigy. Ezek a betegségek akkor is jelentkezhetnek, ha a gyermekszülésnek megfelelő életkorban levő, házas, vagy elvált hölgyek, miután megszülik az első gyermeküket, elszállván a kedvük mind az anyaságtól, mind a családi élettől (persze, ugyancsak e programok hatásaképpen), különböző tudományos “családszabályozási” módszerek segítségével kikerülik a további megtermékenyülési lehetőséget és ezáltal az öröklött negatív programok feloldását. Mivel a Hold az anyaság mellett, illetve lényegileg azzal azonosan, a más fajta természeti információknak a befogadásával és kiérlelésével – megemésztésével – újjászülésével kapcsolatos folyamatoknak az őselvét (pl. az érzékenység és a tükrözés ősprincípiumát) is megtestesíti, a gyomorproblémák és általában az egész emésztőrendszernek a problémái is e programok hatására erősödnek fel, sőt: ide vezethető vissza minden megtermékenyülési folyamatot megtestesítő természeti megnyilvánulásnak az anyagi hordozóival (pollen, fűpor) szembeni allergiás reakciók is, aminek a közhiedelemmel és a hivatalos állásponttal szemben nem az illetékes anyagok az igazi kiváltói, hanem az illető személyeknek a megtermékenyüléssel szembeni öntudatlan és önkéntelen averziója. Ráadásul, mindez nem csak a termékenységgel kapcsolatos természeti jelenségekhez és természetes folyamatokhoz való negatív magatartási mintákhoz kötött! A Hold által megtestesített őserő minden anyagi szaporodásnak: az anyagi bőségnek (az áldásnak) a teremtési ősmintája és “misztikus” teremtő ereje. Ezért az anyagi javakhoz való viszonyulás (szellemi) minőségét és a családanyák áldás-idéző képességét is negatívan befolyásolják ezek a romboló programok, aminek következtében az őket hordó nők és férfiak az anyagi javakért való aggodalmaskodásnak és a szegénységtől való rettegésnek az élő megtestesülései.

Az ide vonatkozó problémák összefonódnak az anyagi gazdaságnak a spirituális funkciójával. Pontosabban: a gazdaság szerepének az egyetemes tájékozódásban, az egyetemesen tájékozott emberi-személyi tudatnak a kifejlődésében. Ez minden antropológiai metafizika megkerülhetetlen próbaköve és minden világi, keleti, vagy nyugati vallás és az erkölcs-filozófia próbaköve és minden vallásos, vagy misztikus szekta által elhárított és kiátkozott motívuma: a gazdaság és a pénz. Pontosabban az ember termelői és fogyasztói mentalitása által létrehozott morális és egzisztenciális kérdéseknek a megválaszolása. A demográfiai csökkenés ördögével küszködő gazdasági jóléti társadalmak politikusai, akik vagy tényleg nem értik, vagy tudatos naivitással nem akarják érteni, hogy az ok, amiért a választóik nem akarnak szaporodni, éppen az, aminek a megvalósítására és a fenntartására minden választási kampány alkalmával szent fogadalmat tesznek: a gazdasági jólét. Ezért rendületlenül azt mondják a választóiknak (és önmaguknak?), hogy a polgárok gyermekvállalási kedvének a kiváltása érdekében még nagyobb gazdasági növekedést kell elérni az általuk vezényelt társadalmi rendszerekben. Holott, ma mindössze a gyors gazdasági növekedést remélő és a kapitalista reformok útjára újonnan rátért kelet-európai népek számára nem derült ki egyértelműen, hogy a gazdasági növekedés, a tudományos családszabályozási eszközökkel rendelkező polgári társadalmak esetében, egyáltalán nem a demográfiai növekedést eredményezi hosszú távon, hanem épp fordítva: az individualizáció növekedését és ez által a demográfiai csökkenést.

Vannak akik a gazdaságot és a pénzt az ördög eszközének nevezik és olyan “spirituális” (misztikus!) könyvek is megjelentek már, amelyben a szerző a pénznek valamiféle misztikus és mágikus erejű tulajdonságot tulajdonított. Tény, hogy a politikusok nyugodtan abbahagyhatják a (szégyenletes tájékozatlanságból eredő, vagy tudatos) zagyvaságaikat: az anyagi jövedelem ugyanis (eltekintve a kivételektől) a modern civilizációban nem előfeltétele a gyermekvállalási kedv növekedésének (a “nemzet-szaporulatnak”!), hanem épp hogy azzal ellentétesen hat a spirituálisan meg nem világosodott személyek esetében. Ezt ékesen bizonyítja a nyugat-európai és különösen a skandináv országok demográfiai sorvadása. A gazdagodó és a gazdag családok általában csak abban az esetben szaporodnak, ha az anyagi gazdagsággal egy időben szellemileg, illetve lelkileg is gazdagodnak: tágulnak. Márpedig a valós spirituális megvilágosodást (figyelem: nem a misztikus kábultak egyre szaporodó seregéről beszélek!) és az ezzel járó szellemi-lelki tágulást ma, az emberiségnek mindössze két-három százaléka ha eléri. Mindazonáltal a gazdaság és a pénz nem az ördög eszköze, hanem az individualizáció, az egyéni öntudat kialakulásának eszköze. És ezáltal az egyéni felelősségtudat, majd az autonómia-tudat kialakulásának a feltétele. És persze, mindemellett, a gazdaság ma a természettudományok fejlődését biztosító eszköz is, tehát: az egyetemes tájékozódási lehetőségek bővülésének és tökéletesedésének is az eszköze. Márpedig egészségesen fejlett spirituális tudat – aminek semmi köze nincs a mindössze látszat-egészséget és látszat boldogságot produkálni képes zavaros miszticizmushoz – csak és csakis jól meghatározott, egyetemes felelősség szerint élő és ebben semmiféle korrupció által meg nem ingatható egyéni tudatban fejlődhet ki, és csakis arra alapozódhat. A pénznek tehát, mint egyszerű csere- és munkaeszköznek, semmiféle pozitív, vagy negatív mágikus hatalma, vagy tulajdonsága sincs, épp úgy mint a számoknak (lásd az aritmológiáról szóló tanulmányt), ahogy a kiemelkedő gazdaság sem tesz sem boldoggá, sem egészségessé, de szerencsétlenné sem, önmagában. Ám vitathatatlan, hogy az általános gazdasági jólét, erősítvén az egyéni öntudatot és önbizalmat, az egyének tájékozódási lehetőségét és politikai tehetőséget, szétrombolja, leszereli és lehetetlenné teszi a kollektív (gazdasági és politikai) gyengeségre és gyávaságra alapuló diktatúrákat. És tagadhatatlan az is, hogy a gazdaság, azáltal, hogy annak haszonélvezői nem kell reggeltől estig a táplálékszerzés gondjaival küzdjenek, lehetővé teszi az elmélyült spirituális életet, a tudományos és ezáltal a szellemi-spirituális tájékozódási és kísérletezési lehetőségeket.

Ahogy a bevezetőt követő – közöletlen, vagy a szerzői díjról való lemondás ellenében közölt – cikkekből azonnal ki fog derülni, nem élünk szemellenzővel és a fentiek mellett, jól látjuk az öncélúan gyakorolt tudomány és a gátlástalan (ugyancsak öncélú) nyerészkedés szolgálatába állított technika által véghezvitt természeti rombolást, az ökoszisztémák tönkretételét, azok helyrehozhatatlan megzavarását, a természeti helyükről kiszorított állatok pusztulását. De az megint más metafizikai kérdés, hogy az egyetemes létezés rendeltetése szempontjából, az ember egyetemes tudatának a kifejlődését lehetővé tevő individualizációért (a gazdasági gyarapodásért) fizetett ár (a növény- és az állatfajok kipusztulása) törvényes-e vagy sem, és, hogy ez mennyire vezet(het) végső katasztrófához, illetve a földi élet (teremtői-teremtési kísérlet) végső megszűnéséhez. Ennek a kérdésnek a metafizikai vizsgálata és esetleges megválaszolása nem tárgyköre a jelenlegi könyvnek, de szándékomban áll ezt a vizsgálatot a közeljövőben elvégezni egy szélesebb körű tanulmányban, amelynek A második bűnbeesés lesz a címe. Egyelőre maradjunk Hamvas Bélának ama megállapításánál, miszerint, még a kárhozat is az üdvösségért van és emlékezzünk arra, hogy a gazdaság kérdése, metafizikailag és asztrológiailag elsősorban a Hold által megtestesített “áldás” őselvével és másodsorban az individualizáció, vagyis a személyi tudat fejlődésével (illetve ferdeségeivel: személyi problémákkal, hamis személyiséggel), vagyis a Nap által megtestesített appolói elvvel: a szoláris princípiummal áll összefüggésben. Ezért a boldogság kérdése is, amelynek az elérése érdekében egyesek az asztrológiához és az ún. ezoterikus tanokhoz fordulnak reménykedve – és amelyet egyesek (nem véletlenül tehát, de a közhiedelemmel teljesen ellentétesen!) a gazdasággal is összekapcsolnak – nem azon múlik, hogy mennyire vagyunk, vagy leszünk gazdagok, hanem azon, hogy mennyire vagyunk képesek harmóniába kerülni a Hold és a Nap által megtestesített őserőkkel: a Ciklus és a Ritmus törvényének megfelelő időben történő tudatos és felelős gyermekvállalással és a bátor, vagyis az egyetemes tájékozottságra alapozott, és ezért megzavarhatatlan és megvesztegethetetlen személyi tudatunk kifejlődésével.

Természetesen, a második felfedezésem nem a pénznek és a gazdaságnak a boldogságban, illetve a boldogtalanságban játszott szerepéről és nem ezeknek a “nyers” és primitív politikai diktatúráktól való megszabadulásban játszott szerepéről szól, bár, amint a fentiekben utaltam rá, áttételesen ahhoz is kapcsolódik. A második felfedezés a személyi-, személyiségi problémáknak és a hozzájuk tartozó, többnyire pszichés – vagy legalábbis a pszichológia, no meg az elmegyógyászat hatáskörébe utalt – betegségeknek az ugyancsak az ősanyák által létrehozott személyiségellenes és férfiasság ellenes romboló programokról szól. E felfedezés szerint, a személyiségi és személy-tudati, kirívóan mély (és a tudomány által máig megmagyarázhatatlan) devianciáknak, a már a korai gyermekkor idején jelentkező “érthetetlen” agresszivitásnak az igazi okai az ősanyáknak a kimondottan a férfiakkal szemben (az utódok apjával, nagyapjával, dédapjával szemben) lélekbe rejtetten és képzeletbe fojtottan átélt haragjában, gyűlöletében, megvetésében, de főként a rejtett bosszú vágyában, vagy a maszkulin tulajdonságokkal (maszkulin jelleggel) felruházott, és nekik “nehéz sorsot adó” Istennel, vagy más, misztikus sors-erőkkel szemben érzett neheztelésében és kimondottan a szellemi dimenziókban: vallásos képzelődések szintjén, tehát nagyon mélyen és huzamosan átélt lázongásában, ellenséges (ateista!) mentalitásában gyökereznek. Ezeket, az utódok horoszkópjában többnyire a Nap, a Mars és az Uránusz sűrű negatív fényszögelése által jelzett örökletes programokat Fény-ellenes programoknak neveztem el és a tanulmányokból részletesen is ki fog derülni hogy miért. (Jin = a Szeretet, a feminitás első princípiuma és a Jang = a Fény, illetve a maszkulinitás első teremtő princípiuma.) Persze, ez nem azt jelenti, hogy a szegény, spirituálisan tájékozatlan és a férjeik, apósaik, vagy más (pl. munkaadó, munkafelügyelő) férfiak által elnyomott ősanyákat tesszük hibássá az utódok személyi devianciáiért, mert senkinek nem válik a hasznára, de ha tudatosítottuk az okokat, amelyeket az eddigi tapasztalatok szerint, mindig meg is találtunk az írott, vagy beszélt családi krónikákban, a program néhány év alatt feloldható és az egészség helyreállítható!

Ezek a tűz jegyekkel (Kos, Oroszlán, Nyilas) és azok uralkodó bolygójával kapcsolatos, mindenképp spirituális személyiség-alakítási karmát jelző, romboló programok, úgy jönnek létre tehát, hogy valamelyik ősanyának a személyi akaratát, egyéni meglátásait és ambícióit, a “program kezdő”, “program-örökös” utód foganása előtt, teljes mértékben elnyomta az ősapa, annyira és olyan körülmények között, hogy az illető hölgynek a külső ellenállásra és lázadásra nem nyílt lehetősége. Ez a lelki zártságot és szellemi nyomást okozó negatív léthelyzet olyan belső (rejtett: többnyire az illető hölgy által még önmagának sem bevallott) lázadást és lelki ellenállást váltott ki az ősanyából, amely haraggal, gyűlölettel, bosszúvággyal keveredő, a tudat legmélyebb rétegeibe lefojtott és ezáltal a tudattalan szellemi szférákba átpréselődött személyellenes, vagy Isten-ellenes kauzális agressziót, lelki ellenerőket “termelt” az anya vagy valamelyik ősanya spirituális struktúrájában, amelyet az nem tudván nyíltan kiélni, megvalósítandó szellemi csomagként átadott az utódainak.

A lánygyermekek, akik már ezeknek a férfi- és személyiségellenes romboló programoknak (is) a megtestesülései, az anya titkos bosszúvágyainak valamely szélsőséges megjelenési formáját élik meg. Vagy szintén elnyomott, vagy zavart személyiséggel, de időnként esetleg már hisztériás rohamokban felszínretörő rejtett agresszivitással élik meg a házaséletüket, vagy a férfiellenes és a személyiségellenes mentalitást nyíltan felvállalva élik ki ezeket az amazoni késztetésekké erősödött tulajdonságaikat a férjeikkel, – valamint más erős és nyíltan manifesztált, vagy éppenséggel látványosan gyenge (gyáva, félénk) individualitással rendelkező személyekkel – szemben. Mivel a rezonancia és a karma törvénye alapján élettársukká vált férjeik (a nagyapák és az apák) nem tudhatják, hogy valójában miről is van szó, az ugyancsak az ősanyáiktól örökölt programjaik alapján két véglet szerint viszonyulnak a feleségeiknek ezekkel a férfi-személyük ellen nyíltan vagy rejtetten irányuló fenekedéseihez, uralási vágyaikhoz: vagy elfogadták a papucskormányt, vagy még nagyobb terrort alkalmaztak mint az após, vagy a feleség nagyapja és szórványosan, vagy rendszeresen kegyetlenül elverik a tűzrőlpattant feleségüket. Fiúörökösök esetében ez, a nagyapákénál is durvább, külső agresszivitásban, vagy a saját férfiasságuk és a más férfiak “durvasága” elleni külső, vagy belső lázadozásban, a papucshősi szerep felvállalásában és a családfői felelősség ellátásának a képtelenségében, durvább esetekben szexuális zavarokban és impotenciában nyilvánul meg. Csak ritka esetekben, többnyire valami drámai esemény, tragikus baleset szokta megszüntetni ezeket a generációról-generációra öröklődő programokat.

A fiú utódok esetében tehát egyszerű a képlet: rejtett, vagy nyílt személyi devianciáikkal az adott társadalom kulturális és morális tradícióinak a függvényében, többnyire a két véglet közül valamelyik szélsőséges szerepben kötnek ki. Vagy “vad motorosokká”: kommandó harcosokká, nyíltan, vagy rejtetten “dolgozó” terroristákká, illetve politikai, vállalati, esetleg egyszerű családi diktátorokká válnak, vagy, mivel a modernebb időkben inkább az anyák, vagy a szintén rejtett hatalmi ambíciókkal rendelkező, többnyire nő nemű pedagógusok nevelik őket, túlzottan szófogadó gyermekekké, fiatalon a felnőtt gondozó és felnőtt oktató anyukák szófogadó fiacskái, majd, jobb esetben, a rezonancia törvénye alapján kiválasztott és az anyuka-anyós által ennek megfelelően nevelt, kemény feleségük szófogadó szolgáivá vállnak, rosszabb esetben a nőuralom elkerülése érdekében nőtlenek maradnak és a békésen sorvadó polgári rend nőtlen és családtalan tagjai. A nő utódok jelleme és annak megfelelő sorsa ennél sokkal árnyaltabb és érdekesebb. Hamvas Béla szerint (l. az Androgünosz c. esszéjét) a tudomány, a modern hadseregek által őrzött látszat-béke (Valódi béke nincs sem a természeti, sem a spirituális világban, ezért a társadalmi béke is látszólagos. Ahogy dr. Thorwald Dethlefesen írja az Út a teljességhez című könyvében: a múlt századok csataterei áttevődtek a közutakra, a kórházakba és a klinikákra), a demokrácia, a pedagógia és a pszichológia, akárcsak a technikai háztartási berendezések, mind az életünk könnyítését és kellemesebbé tételét és ezzel együtt a modern és a posztmodern társadalmak feminizálását szolgálják. Ma már egészen jól látható, hogy az egész civilizációnk mennyire kellemesen nőies és csak azok beszélnek kegyetlen időkről, akik nem értik, hogy miről van szó. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a nők, vagy a férfiak élete ettől sokkal boldogabb. Ha így lenne, nem fogynának a mesterséges boldogságkeltő szerek: az alkohol, a kábítószer, a vibrátorok, a használat közben kéjes hangokat hallató szex-babák, a vérnyomáscsökkentők, az altatók, a nyugtatók, a serkentők és a potencia-növelő “gyógyszerek”.

Nyugat-Magyarországi tartózkodásaim, illetve az ottani asztrológusi tevékenységem során megdöbbenve tapasztaltam, hogy a sok, jó anyagi kondícióval rendelkező, egyedül élő, vonzóan szép és jó kondícióban levő (aerobik, fitness) középkorú hölgy, amikor a gyermektelen állapotuk megszüntetésének a szükségére hívom fel a figyelmét, egytől-egyig elkezd panaszkodni, és “cáfolhatatlan” érveket felsorakoztatni arra, hogy ott Magyarországon, és pont most, amikor ők megtermékenyíthetők lennének, nincsenek ehhez megfelelő férfiak. Ilyenkor, horoszkóp nélkül is tudom, hogy a személy-ellenes program egy “ártatlan” áldozatával, a férfiak és a férfiasság rafináltan képzett leszerelő mesterével, a láthatatlan Amazónia polgárával van dolgom. Az asztrológiai feltárásig, mindannyiunkat a személyi horoszkópunkból kiolvasható sorsunk – karmánk manipulál. Az rángatja-tuszkolja végig az életen a Nobel-díjas tudósokat, az államelnököket, az apácákat, a prostituáltakat, a betörőket, a munkásokat, a hivatalnokokat, a terroristákat és a főpapokat is. Nem létezik olyan, önmagától megvilágosodott okos ember (esetünkben okos nő!), akit ne a Sárkányfaroknak, a Lilithnek a horoszkópjában elfoglalt pozíciójából, valamint az örökletes programokra utaló jelekből kiolvasható rejtett tulajdonságai, ambíciói, félelmei, téveszméi irányítanának. Ezek a vonzóan szép, többnyire minimum főiskolai szinten képzett, művelt, a világ dolgaiban igen jól tájékozott, intelligens és nem utolsó sorban a szerelem terén is tapasztalt hölgyek mindent tudnak a férfiakról (ezért is tudják, hogy olyan, aki őket boldoggá tehetné és akiknek ők gyermeket szülnének, nincs!), csak azt nem tudják, hogy a férfiak nem keljfeljancsik és nem járnak rugóra. Illetve tudják, de pont ezért elégedetlenek velük és ezért is nézik le őket. Már hogyne haragudnának, ha az ostoba és magatehetetlen férfiak becsapják és/vagy otthagyják, vagy istenesen elbánnak velük, ahelyett, hogy szeretnék őket, miután azoknak bebizonyították értelmi és női felsőbbrendűségüket? A józanul gondolkozó ember számára érthetetlen, hogy ezek a magasan képzett és jól tájékozott hölgyek, a kiváló szépségük és nőiségük ellenére, miért maradnak család nélkül, boldogság nélkül, vagyis miért terméketlenek? Azért az egyszerű tényért, mert e tájékozott hölgyek, nem tudják még, hogy férfi-ideáljuk mellett: a lelki és szellemi férfiasságukról a “koedukáció” segítségével leszerelt, de ennek ellenére őket mégis boldoggá tenni képes férfiak mellett, vagyis a fiktív keljfeljancsik mellett még inkább boldogtalanok lennének, mint ahogy minden, a család irányítását vaskezeiben tartó nő a lelke mélyén, még önmagának sem bevallottan, boldogtalan. De a papucskormányzók sem annyira boldogtalanok, mint azok a nők, akik fiatal korukban, “jogos” civilizációs elvárásaik segítségével, tudatosan, vagy önkéntelenül, lelkileg, vagy szellemileg is, leszerelték az őket megtermékenyíteni akaró férfiakat, és az ősanyáktól örökölt férfi-ellenes programjukkal párosodó életellenes programjaik által vezérelve, nem hagyták magukat a férfiak által megtermékenyíteni akkor, amikor annak az ideje volt és most feladván a valójában saját női mivoltuk ellen folytatott értelmetlen harcot és elfogadtak végre egy, a leszerelés játszmájától megkímélt férfit állandó partnerként. Ők egyik nőgyógyásztól a másikig zarándokolnak ma annak érdekében, hogy az, a tablettái, injekciói és a műszerei segítségével termékenyítse meg őket. Egy, a nők mesterséges megtermékenyítéséről, illetve a mesterséges megtermékenyítés rögös útját választó (anyagilag tehetős, vagy alapítványi segélyekért “szerencsésen” pályázó) családoknak a lelki életéről szóló dokumentumfilm végén hangzott el, jobban mondva íródott ki az a szomorú tény, hogy a magyarországi családok tíz százaléka (figyelem: százból tíz család, illetve kétszáz ember esetében tíz) meddő. Ehhez hirtelen hozzáképzeltem azokat a gyarapodó számú “magányos” személyeket, akik eleve nem akarnak gyermeket, majd azokat a nőket, akik, ha nem is császármetszéssel, de az én anyámhoz és az Emőke édesanyjához hasonlóan, iszonyú fájdalmak között szültek, és ekkor nemcsak a magyar nemzet sorvadása, hanem az egész emberiség egyre jobban fokozódó, boldogság-szolgáló tudományos lázálma következményei miatt is megijedtem.

Persze, a többi egyetemes törvény mellett, a polaritás törvénye is beleszól e sorsprogramok alakulásába és ahogy az, ami az egyik ősanyánál elfojtott megnyilvánulási vágy és lázadás volt, az egyes utódok természetében vulkánként kitörő gátlástalan individuális érvényesülési-önérvényesítési késztetésként jelentkezik. Ugyanúgy e jelenség fordítottjával is találkozunk. Ezért nem keresik a pszichológusok a betegségek okát elég mélyen és ez téveszti meg többek között a modern misztikusokat is. Mivel ha zavarosan is, de akárcsak a természettudósok ők is lineáris logikában és nem az analógiák rendszerében gondolkoznak, nem találván a logikus magyarázatot arra, hogy a béketűrő, humánus szülőknek miként lehet “haramia” gyermeke, minden jó nevelés és pozitív szülői, rokoni és környezeti példa és befolyás ellenére, illetve arra, hogy agresszív szülőknek miként lehet csendes, humánus, méltányosságra és tisztességre törekvő gyermeke, a negatív példák és környezeti hatások, valamint a genetikai örökléstan állításai ellenére. Sőt: hogy miképpen lehet teljesen egészséges apának és aránylag egészséges anyának beteges, vagy nyomorék gyermeke, továbbra is a keleti vallásoknak a reinkarnációra vonatkozó dogmaként értelmezett metaforáival magyarázzák e jelenségeket. Egy teljesen új, értelmes és a természeti-fizikai valóság által is igazolt világ nyílt meg előttem, amikor több, problémás sorsot tükröző horoszkópnak a tulajdonosokkal történő értelmezése és az egyetemes törvények tanulmányozása közben rájöttem, hogy az anyák és a nagyanyák sorsában, illetve azoknak az adott szociális és családi konjunktúrák (lehetőségek) és morális szokások (téveszmék, tévképzetek) szerinti viselkedésében pontosabb és konkrétabb magyarázatot találok a sorsképletek jellegére, mint a reinkarnációs fantazmagóriákban. Egyébként a fentebb vázolt Fény-ellenes romboló programok következményének az egyik legkirívóbb esete a napfény allergia. Az a betegség, amely arra ítéli az áldozatait, hogy egész életükben árnyékban éljenek. Nagyon tanulságosnak és (minden cinizmus, vagy káröröm nélkül!) mulatságosnak találom, hogy a Kohl kancellár felesége is ebben a betegségben szenved, hiszen a Bundestag volt kancellárjánál erősebb (és nagyobb!) Nap-személyiséget és egy ilyen betegségben szenvedő feleségnek megfelelőbb férjet, keresve sem lehet elképzelni.

 

 

 

 

A sorsprogramok

I. A “Családi betegségek” természetéről

Magyar szóhasználatban több dolgot illetünk a családi betegség kifejezéssel. A skála a tényleges öröklött betegségektől az olyan szembeszökő, zavaró vagy nevetséges személyi tulajdonságként jelentkező családi szokásokig terjed, amelyeket nagyszülők, szülők és felnőtté váló gyermekek egyaránt elkövetnek. A mindennapi ember ironikusan mosolyog ezeken a nevetségesen ismétlődő családi szokásokon (más szemében meglátjuk a szálkát...), miközben az asztrológus tudja, hogy olyan, többnyire anyai ágon működő, öröklött szellemi programok fejtik ki hatásukat az ilyen esetekben, amelyeknek az illető személy vagy alárendeli öntudatlanul az életsorsát, vagy saját személyi tulajdonságaival szemben is lázadozva, megpróbálja lerázni magáról e “rossz tulajdonságokat”. Azok az általános “családi betegségekhez” vezető szokások és tettek, amelyeket az asztrológia módszereivel nyomon követhetünk, a Hold (az anyaság, illetve a teremtés ősprincípiumát megtestesítő bolygó) által uralt Rák napjegyhez, illetve a vele analogikus kapcsolatban álló IV. házhoz, az otthon és a család életterületét szimbolizáló asztrológiai erőtérhez kötöttek.

Azoknak, a Rákkal és a IV. horoszkópházzal kapcsolatos családi viszonyoknak a huzamosan fenntartott, érzelgős átélése, amely valamelyik “szeretett” családtag részéről egy, fontosnak tartott életterületen kifejtett ellenállása esetében (nyílt szembeszegülés, gyökeresen eltérő és ellenkező vélemény, vagy életszemlélet egyértelmű fenntartása) haraggá és gyűlölködéssé változik, majd átfinomodik csendes nehezteléssé, elsősorban a nők számára jelent egyenes utat az emlődaganatok képződéséhez és rákosodásához. De, ritkábban, a férfiak melleiben is eredményezhet hipertrófiás csomósodást, ha huzamos ideig félrevezetik magukat a családdal kapcsolatos kérdésekben. A gyomorbetegségek és általában az emésztőrendszeri betegségek is oda vezetődnek vissza, hogy a családtagi viszony úgy megromlik, hogy a személy semmit nem hajlandó elfogadni és tudatába-lelkébe befogadni, ami a másik családtagtól jön, miközben azzal áltatja magát, hogy ő mindenek fölött és mindenek ellenére szereti azt a családtagot és megbocsát neki. Holott megbocsátásról szó sem lehet mindaddig, amíg a finom és csendes neheztelési érzések tovább lappangnak a tudattalanban. Amennyiben a fent leírt, “kaméleon” mentalitáshoz erős, aggódó érzésekbe rejtett uralkodási-ellenőrzési vágy is kapcsolódik, a betegség formájában jelentkező következmény nem marad meg a gyomortájék és az mellek szintjén, hanem nőknél a petefészkekben és a hüvelyben, a férfiaknál a prosztatában is jelentkezik. A kezdetben alig érzékelhető rendellenesség idővel végzetes betegséggé fokozódik (a destruktív és félrevezető mentalitás teljes megállításához vezető) rákos sejtburjánzás formájában.

Amennyiben a családtagok fölötti uralkodási vágy és azok folytonos ellenállása miatt érzett harag (méreg) teljesen erkölcsi gátlások és érzelmi megfontolások alá záródik, vagy az illető családtag (esetleg alkohol hatása alatt) nyíltan, de ezért még intenzívebben és még többször átéli mérges-gyűlölködő állapotát, ez a fajta családapai, vagy a “féltően” szerető-aggódó családanyai diktátorkodás, szívbetegséghez és végül szívinfarktushoz vezet.

Persze, a betegségek keletkezése és fejlődése nem ilyen egyszerű és a táplálkozás, az ivóvíz, a szennyezett levegő a “rossz szokások és káros szenvedélyek” hatása, valamint az egyéni alkat kérdése árnyalja a betegségek jellegét. De az alkati tényezők, vagyis a betegséghajlamok és a nehéz családi sors-helyzetek is a horoszkópból kiolvasható családi szellemi (kauzális) örökségek következménye. Ezen örökletes programoknak a befolyása (hatása) alatt állnak az utódok és ezek hatása alá kerülve felnőtt korukban folytatják a drámai kibontakozáshoz és a tragikus fejleményekhez vezető “fejlődésüket” mindaddig, amíg nem tudatosítottuk őket az asztrológiai sorsfeltárás és szellemi programértelmezés segítségével. A betegségek és a családi drámák sorozata csak akkor ér véget egy személy életében, ha az asztrológiai sorsfeltáró programértelmezést a feltárt életfeladatok konkrét felvállalásával történő tudatos harmóniába kerülési és kiegyenlítődési törekvések követik. “Mindenkinek a maga keresztjét” kell felvennie és nem a másét, vagy a másokét! Senki nem tapasztalhat meg semmit a “szeretett” felnőtt családtagjai helyett és a családtagok sem végezhetik el helyette azt, amit neki kell elvégeznie.

Íme egy egyszerű példa a végzetes személyi válságokhoz vezető jóságos tévedésekre: sok szülő nem csak hogy egyetem elvégzésére erőlteti a gyermekét, mert neki nem teljesülhetett ez vágya, hanem olyan tanulmányok folytatására és olyan szakma elsajátítására szorítja rá gyermekét, ami nem áll összhangban annak az alkatával és amely gyakorlati életterület megismerése nem tartozik a “gyermek” személyi életfeladatai közé. Már ennyi is elég a halálig tartó szülő-gyermek közötti csendes nehezteléshez, vagyis a fentebb említett betegségek valamelyikének kifejlődéséhez. És a spirituális életfeladatától eltérített utód (gyermek) lelki-szellemi zűrzavarának és erkölcsi csődjének az “élettani” következményeiről még nem is beszéltünk.

De ez még elenyésző baj ahhoz a létzavarhoz képest, amely az anyáknak, ritkább esetben az apáknak a gyermekeik szerelmi-szexuális párkapcsolatába és családi életébe való féltékeny és ostoba beavatkozása által keletkezik az aggódóan “féltő és óvó” gondoskodás, vagyis a minden áron “jót akaró”, alattomos intrikálás, majd nyílt lelki, és ha lehet, anyagi zsarolások, de legkevesebb súlyos szemrehányások formájában. Ez, a szerető-féltésnek képzelt, de valójában szexuális alapú szülői féltékenység kivédhetetlenül előáll még az azonos nemű szülő-gyermek viszonyokban is, amennyiben a szülő napjegye, vagy Aszcendense a felnőtt-gyermeke horoszkópjának a VII. házában, a hosszú távú és a társadalom előtt is felvállalt párkapcsolatok (élettársi és házassági viszonyok) életterületébe esik. Ilyen esetben, ha nincs a gyermek-felnőttnek elég esze, és nincs elég lelki ereje az aggódó szívű édesanyát, vagy a féltékeny apát kirekeszteni a saját szexuális szerelmi életszférájából (házasságából), és nem tudja párkapcsolatát a saját természetes vágyai és egyéni igényei, lelki és szellemi alkatának megfelelően (lelki szükségletei szerint) megélni, annak előbb-utóbb vesebaj, húgyhólyag gyulladás és más deréktájéki károsodások, férfiaknál heregyulladás, vagy prosztatabántalom, nőknél menstruációs gondok, a méh- és a petefészkek megbetegedése lesz a következménye. A szexuális párkapcsolati élet feszültségei és diszharmóniái, összetettségük és elsődlegesen szellemi kiegyenlítődési jellegük miatt (a szeretet és a fény kiegyenlítődése bennünk), végzetesebb következményekhez vezetnek, mint a szülői és a gyermeki viszonyok zavartsága.

Mivel most az örökölt családi programok működését vizsgálom, nem térek ki részletesen a párkapcsolatokra vonatkozó betegségek szellemi okára (pl. a féltékenységnek, a partner fölötti hatalom gyakorlásnak és manipulálásnak, vagy a partnerrel szembeni huzamos ellenérzések intenzív átélésének a következménye férfiaknál a here- és a prosztatagyulladás, nőknél a petefészek-gyulladás), hanem a civilizált nyugati társadalomban általánossá vált, a családdal és a gyermekáldás vállalásával kapcsolatos negatív szellemi programok hatásmechanizmusát szándékozom a szellemi gyökerekig visszagöngyölíteni, annak érdekében, hogy ez által konkrét támpontokat adjak azok számára, akik harmonikus családi életet akarnak folytatni.

A Rák jegyében született és a Rák Sárkányfarokkal rendelkező és általában az anyasági, a megtermékenyülési (magzatfoganási-teherkihordási), gyermekszülési, gyermekgondozási, családalapítási és családfenntartási problémákkal (örökölt diszharmonikus családi programmal) küszködő személyek önkéntelenül a magukévá akarják tenni és magukhoz akarják kötni minden áron a környezetükben élőket azáltal, hogy szüntelenül gondoskodni akarnak azokról. Ennek köszönhetően ők a rák-betegségekig is elmenő tragikus élet-drámák hősei és áldozatai is. Az ilyen személy sértődékeny én-tudatát (egoját) körülveszi egy ún. benyomás-elhárító, védekezési rendszerrel, a rákpáncéllal és felszínes kedélyeskedéssel, vagy ártatlankodó jóságossággal próbálja fedezni magát, palástolni félelmeit, belső szorongásait, feszültségeit. Igaz, az is megtörténik néha, egy-egy Rák-programmal rendelkező férfi esetében, hogy belefáradván sebezhetőségébe, “a legjobb védekezés a támadás” alapon, agresszív, sőt: néha egyenesen kegyetlenkedő magatartási formákhoz szoktatja magát. Ez, az elején kényelmesnek látszó magatartás fogja okozni a vesztét is, mert ezzel a pszichológiai páncélzattal elzárván és valósággal eltorlaszolván tudatát a további kényelmetlen benyomások és a sértő információ-behatolásokkal szemben, menthetetlenül a rákos sejtek természetellenes elszaporodását idézi elő a biológiai szervezetében. A sejttobzódás jelensége tulajdonképpen az egyetemes egységes létezés információáramlásával szembeni elzárkózási késztetésnek, a voluntarizmusnak és a félrevezetésnek a fizikai sejtek szintjén történő megismétlődése. De nem csak az agresszív és elutasító, hanem a csendes neheztelő magatartással is képesek a Rák szülöttekhez hasonló érzékenységgel rendelkező emberek pszichológiai páncélt, védőburkot vonni maguk köré, aminek következménye a Rák nevével fémjelzett betegség, vagyis az emberi szervezetben egyébként természetes módon és normális arányban létező, ráksejtek túlságos elszaporodása és a burjánzási folyamat hatványozódása. Ezt a lelki öngyilkosságot leképező védőburkot a legtöbb esetben a látszólagos önfeladásig menő alkalmazkodással, vagyis a közvetlen környezetnek a tökéletes félrevezetésével: a hamis információáramoltatás segítségével történő opportunista (kiegyezési) mentalitás személyi tulajdonsággá alakításával szokták létrehozni a Rák szülöttek és a Rákokhoz hasonló érzékenységben “szenvedő” személyek. Rüdriger Dahlke szavával: ezek a normophánok. Ők a külsőséges társadalmi normák és konvenciók tökéletes betartói, felszíni megítélés szempontjából a legetikusabban viselkedő emberek. A tökéletes “jó ember”-szerep segítségével akadályozzák meg a többi embertársuk esetleges agresszív fellépését, támadó viszonyulását személyükkel szemben. Ezért az idejekorán elhunyt “rákos” személyt igen megsiratja a környezete, melegszívű, jóságos emberként emlékezvén reá és a “Vak Sors” gonosz abszurditásának tudja be korai “elvesztését", nem sejtve, hogy a jóságos személyt csupán azért tekinti jónak a környezte, mert soha nem mondott ellent, mert soha nem mert ellenkezni nyíltan a mások személyi integritásába gázoló embertársaival szemben. Mert látszólagos jóságában a végtelenségig tűrt, hallgatott és szenvedett, miközben a lelke mélyén, folyamatos és hallgatag neheztelések formájában mentálisan igenis támadta a környezetében élő, “szeretett” családtagokat és munkatársakat, (akik miatt “ő annyit szenvedett méltatlanul és ártatlanul”), ahelyett, hogy életében legalább egyszer meg merte volna mondani őszintén és becsületesen azt, amit gondol valójában.

Ezek az emberek állandóan kegyes hazugságok látszólagos védőfala mögött, de valójában egy, az életük kegyetlen végét előkészítő hazugság-rendszer labirintusában élnek, miközben igenis támadják gondolataik szintjén, végtelen belső neheztelések formájában, az egész környezetüket, amelynek “érzéketlen és kíméletlen” viselkedése következtében ők ártatlanul és méltatlanul olyan sokat kénytelenek szenvedni… A sors iróniája (pontosabban a hatás-visszahatás törvényének a következménye), hogy életük utolsó heteiben, napjaiban ugyanazt a megtévesztést kapják vissza a környezetüktől, amivel “etették” azt egész életükben: orvosok és családtagok elhazudják előlük azt a tényt, hogy napjaik megszámláltattak s a védekezés érdekében létrehozott szellemi hazugságburkot a végzetes életkedvvel szaporodó, a szervezet immunrendszerét a hamis információáramoltatással megtévesztő rákos sejtek szétfeszítették és kiszipolyozták. A ráksejtek ugyanazt a kaméleon-játékot folytatják, ugyanazt a megtévesztő információ-áramoltatást végzik a sejt-társadalom szintjén, mint amit a személy folytatott a közösségi életben és a családjában: becsapják a szervezet immunrendszerét azáltal, hogy olyan információkat sugároznak az immunitást biztosító sejtek irányába, miszerint ők ártatlanok, ők nem bántják a szervezetet és így biztosítják a maguk számára a túlélést és a szaporodást. Az élet ellentéteinek a kiegyenlítődési aktusát az ellentétek kijátszásával folytonosan elkerülő, a kellemetlen szembesüléseket és a nyílt konfrontációkat fel nem vállaló, gyávaságát a jóságosság álarca alá rejtő és az etika eszközeivel kicselezni-megkerülni próbáló embernek még az a lehetősége sem marad meg, hogy az élete utolsó napjaiban legalább őszintén szembenézhessen a halálával. Az a lehetősége sem marad meg, hogy felkészülhessen végre, és nyíltan fogadhassa azt, amitől egész életében félt: a reális és kicselezhetetlen halál tényével való szembesülést, hogy ezáltal, az utolsó kiegyenlítődési aktus szemszögéből végre megítélhesse a megtévesztő magatartása hiábavalóságát. Hogy beláthassa saját élettapasztalatai nyomán az élet legfontosabb igazságát miszerint “aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt”, vagyis: aki kényelmetlen környezeti benyomások és szembesülések nélkül akarja folytatni életét, annak testében kell megélnie az élet drámai konfliktusát. Mert az élet kiegyenlítődési drámáját őszintén és nyíltan vállalni kell még a Rák-sorsfeladattal rendelkező, rendkívüli érzékenységgel “megátkozott” embereknek is. Ennek, a konfliktusfelvállalással kezdődő kiegyenlítődési folyamatnak az elutasítása, a társadalmi hazugságrendszerek feltétel nélküli elfogadásával és betartásával történő kicselezése épp annyira életellenes magatartás, mint a fölösleges és öncélú dramatizálás, a tragikus állapotok előidézéséig menő érzelmi szenvedélyesedések, amely állapotok felfokozott átélésére a negatív Rák-programmal rendelkező személyek hajlamosak.

A Rák jellegű családi programmal rendelkező személyeknek nem az lenne a dolguk, hogy anyai ági őseiktől örökölt spirituális determinációjuknak megfelelően végigzongorázzák felnőtt korukban a fent leírt diszharmonikus viselkedési mintákat, és azok intenzív átélésével felfokozzák-elmélyítsék ezeket a romboló programokat és nem az, hogy az ilyen programmal született lányanyák tovább közvetítsék ezt a negatív szellemi örökséget az utódaiknak. De mivel ezeket az örökletes szellemi programokat nem kutatja a tudomány és az akadémikus embertan, amely lecövekelt a géneken keresztüli örökösödés, vagyis a génváltozások és génváltozatok kutatásánál, a szellemi fény helyett a tudományos és vallásos babonákban hívő emberiség tragédiája tovább folytatódik a kétszázhatvanezer éves útján. Holott a tragédia részbeni leállításához például annyi is elég lenne, ha a menstruációs zavarokkal rendelkező lányok, a meddősségben szenvedő fiatal nők szervezetét nem kezelnék hormontablettákkal az anyai ágon örökölt diszharmonikus családi program feltérképezése és tudatosítása helyett. Hiszen a fiatal személyek, vagyis a rugalmas és hamar regenerálódó aurával és biológiai szervezettel rendelkező nők esetében a program-kiigazításhoz és végül a gyógyuláshoz már az is elég, ha a horoszkóp, valamint a családi krónika fellapozása segítségével pontosan tudatosítjuk ezeknek a programoknak a minőségét és anyánkat-nagyanyánkat visszakérdezve meghatározzuk a családban is tapasztalható negatív gondolkodásbeli és szokásbeli mintákat. A romboló programok közvetlen és negatív pszichikai hatásának az azonnali feloldásához ez is elég. A teljes fizikai gyógyuláshoz vezető mentális programok megszűntetéshez, jobban mondva: azoknak a pozitív kiegyenlítéséhez viszont mind a problémakerülő, mind a dramatizáló magatartási formákkal való gyökeres szakítás szükséges és természetesen a Rák és négyes ház jellegű életfeladatoknak a tudatos gyakorlati felvállalása. Esetenként a felvállalásokra való mentális felkészülés.

A gyakorlatban viszont mindezt megbuktathatja a Rák-paradoxon, vagyis a Szeretet paradoxona, ha nem tudjuk feloldani, mert nem tudunk róla, és nem vesszük figyelembe. Az érzés, vagy az érzések, a pozitív, vagy negatív viszonyulások még nem egyenértékűek a Szeretettel. Csak a gyermek, vagy az infantilis felnőtt mondhatja azt, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem. A szeretet nem határozott, nem részleges, hanem egész (egész-séges), teljes és határtalan. A családszeretet, a hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek, vagyis a szeretetnek a részleges és korlátolt kifejeződési formái. Erről Jézus is beszélt. Arról is beszélt, hogy az értelem még nem szellemi Fény, csak annak részleges kifejeződési formája. Amiről viszont nem beszélt az, hogy amiért valakivel, vagy valamivel együtt-érzek, nem azt jelenti, hogy értelmileg is igazat adok neki és elköteleződöm az ügye mellett. Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy egyet is kell értenem. Mint ahogy fordítva is igaz, hogy nem mindig szoktunk együtt- érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. A baj, hogy ez utóbbit természetesnek vesszük, az előbbit viszont nem és számon kérjük egymástól az értelmi elköteleződést, vagyis a mással, a másokkal szembeni elkülönülést, elhárítódást, elzárkózást, vagyis az ellenségességet. A Rák-sorssal küszködő személyeknek tehát meg kellene tanulniuk feltételek nélkül szeretni azokat a személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és amelyekkel nem értenek egyet.